Zsoltárok Könyve 90:12.
Gyermekkorom álmatlan éjszakáin
hányszor fohászkodtam hozzád, ó, Uram,
a halált félve kértem, tarts meg engem,
nem tudván arról, ami még hátravan.
Napjaim számlálva bölcs szívhez jutottam,
a békességet Benned megtalálom,
csak derűt adj, mint eddig annyiszor,
s én megmosolygom a saját halálom.
Pécs, 1994. március 25.
Hozzászólások