Zöld csemeték közt magam állok
vén tanú-fának.
Hova folyt az idő,
mondd, hova lettek a társak?
Körülöttem új nyüvek dúlnak…
Lesz még tavaszom?
Lesz nyár, derűs égbolt,
levelekből bús, őszi halom?
Távolról fűrész zaja hallik,
már közelednek a gépek…
Repüljetek innen, víg csipogók,
rakjátok más tájon a fészket!
Szedjétek az élet dús füveit,
s bélésnek tarka pihéket.
Hozzászólások