Emlékszem jól a gyermekkori telek
illatára, számban a forró sült krumpli
ízére, a hószagú utcákra, ahogy cipőm alatt
ropogott a friss hó, nyelvem a
kapukilincsre odaragadt, mert
a tiltás ellenére meg kellett
tapasztalnom, milyen a hideg vas.
Sosem felejtem el a szobában a kályha
melegét, szüleim szeretetének biztonságát,
mely beburkolta gyermekségemet.
Orromban érzem a szekrény tetején
csücsülő birsalmák semmi máshoz
nem hasonlítható téli illatát, még most,
ennyi évtized múltán is, ha rágondolok,
elfog gyermekkorom iránt a vágy.
Hozzászólások