Még akart valamit mondani, amikor a tévé adását megszakítva a következőket közölte:
Kedves nézők! Most kaptuk a hírt a xanaxi obszervatóriumból, hogy a Föld felé 40 km/s sebességgel nagy kiterjedésű meteorraj közeledik. Az ütközés valószínűsége 50%. A meteorok kis méretére való tekintettel azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha telibe is találnák a bolygónkat, nem kell tartanunk semmiféle kataklizmától. Ennek ellenére a Führer és Napóleon császár felkérik a harcoló feleke, függesszenek fel mindenféle harci tevékenységet, és várják ki türelemmel, amíg a meteorzápor 7-10 nap múlva elvonul.
Körkapcsolás percről percre
A közleményre Zsó férje hosszú, fájdalmas üvöltéssel reagált.
– Gyilkos! Megöllek, te briganti! Nem elég, hogy elszalasztottuk a legutolsó esélyünket, még ezzel az égi borzalommal is szembe kell néznünk miattad.
– Ne üvölts, hé, ne üvölts! – elégelte meg veje siránkozását apám is. – Ez az égi borzalom egy teljesen megszokott, időszakonként megismétlődő jelenség. Amúgy ártalmatlan, és inkább szép, mint borzalmas.
– Én nem látok egyetlen meteort sem – siettem vissza az ablakhoz.
– Mert túl messze vannak még, de majd mi is meglátjuk, amint 120 km-re lesznek az É–2-től. Egy dolgot azért nem értek: miért ez a pánik pár szilánk miatt. Remélem, a média, illetve hatóság nem titkol el semmit előlünk.
– Például?
– Hogy nem is olyan parányiak azok a szilánkok, ugyanis ha csak egy is meghaladja közülük a 10 métert, akár 300 km átmérőjű krátert is vághat a talajban, amit föld- és tengerrengések sorozata követhet, az atmoszféra globálisan felizzik, utána tornádó erejű, tüzes léglökés söpör végig az É–2 egész felszínen…
– Stb. Fölösleges folytatnod, ugyanis ezek a repeszek már a légkörben elégnek – hunyorogtam apámra, hogy ne fesse már falra az ördögöt.
– Ez biztos? – dadogta Zsó férje.
– Abszolút. De egy meteorraj akkor is meteorraj, és senkinek sem ajánlom, hogy pont ilyenkor kívánjon repülni.
– Én sem – engedett ezen a ponton édesapám. – Ami azonban Krisztiánvárost és az űrhajót illeti, akárhogy is alakul, oda sem most, sem ezután nem engedünk be akárkit. Érthető? Néhány barát, ismerős még megjárja, de ennél több szóba sem jöhet, hacsak nem akarunk úgy járni, ahogy Egyeske jósolta. Vagy ti másként látjátok, mert ha igen, szavazzunk! – kapott észbe, hogy nem éppen demokratikus stílusban szövegel.
Nem látták. Dzsamillán kívül, aki továbbra is kitartott mellettem.
– Köszönöm. Akkor megegyeztünk. Amíg nincs nagyobb baj, maradunk. Ha szorul a hurok, lelépünk, de csak akkor és nem hamarabb anélkül, hogy bárkit is vigyünk magunkkal – ült vissza apám a tévé elé, és izgatott figyelemmel kísérte, mikor jelennek meg az első meteorok.
– Megjelentek! Itt vannak! – jelezte az éj kellős közepén 30-as.
Erre mindnyájan kirobbantunk a szabadba.
– Hát nem csodásak! – gyönyörködött bennük édesapám. – Különösen a tűzgömbök és bolidák.
– Ja, legalábbis addig, amíg egyik sem pottyan a fejemre – tértem vissza ásítozva aludni.
Alig horpasztottam pár órát, amikor apró durranások rezegtették meg a levegőt. Felszöktem az ágyból, és ismét odarohantam az ablakhoz. Semmi változás, csak a tegnapi, ártalmatlan tűzijáték fogadott. No, majd a tévé részletesebben értesít.
Tisztelt nézők, Édenkert lakói, röviden megismételjük hajnali közleményünket: egy órával ezelőtt néhány, fél méter átmérőjű meteorit csapódott a talajba. Anyagi kár nem keletkezett, és emberi áldozatokról sem tudunk, ezért mindenkit felkérünk, őrizze meg a nyugalmát, annál is inkább, mert a Világtanács és minden idők legdicsőbb császára, Bonaparte Napóleon teljesen ura a helyzetnek.
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások