Budapest, Kőzet utca

Számomra hosszú utazás után megérkeztünk a Kőzet utcába. Sajnos az úton megint hánytam, de erre nem szívesen gondolok.

A jövendő otthonom a második emeleten van, és számomra szépnek tűnik. Izgultam, hogy hol lesz a fekhelyem, de szerencsére a megszokott kosaramat is felhozták a Balatonról, és este boldogan láttam, hogy éjszakára a gazdiék lábánál helyezték el. Nagyon szeretek egy légtérben aludni velük, mert kölcsönösen biztonságot adunk egymásnak. Általában átalszom az éjszakát, de mivel járkálnak a folyosón, vissza kell magamat fognom, hogy ne ugassak, jelezzek, mert akkor felébrednek a gazdáim. Egy problémám van csak, hogy ha sokáig tévéznek, akkor engem az zavar, de szerencsére ez ritkán fordul elő, meg rájöttem, hogy el is tudok fordulni, és akkor minden rendben van.

Még mindig szokatlan nekem a pórázon való séta, de igyekszem szépen húzás nélkül menni. Érzem, hogy a kedvembe akarnak járni, én egy fiatal, sok mozgást igénylő kutya vagyok. Elcsíptem egy beszélgetést, amikor Piroska és Árpi megbeszélték, hogy igyekezni fognak megfelelő mozgást biztosítani, és megpróbálnak barátokat is szerezni nekem.

Gazdám, Árpi és Csipi ismerkednek

Így ismerkedtem meg Csipivel, az airedale terrierrel, majd a Rozival, a labradorral. Mindkét barátom jóval nagyobb és súlyosabb, mint én. Először rohanva érkeztem hozzájuk, és hülye morgással kezdtem a játékot és az ismerkedést – én se tudom megmagyarázni, hogy miért –, jóval erősebbek nálam, de földhöz tudom csapni őket. Először azt hittem, hogy én vagyok a király, és el is bíztam magamat. Ma már tudom, hogy csak hagyják magukat, és eldobják, földre vetik magukat. Jó velük játszani, de az első percek lelkesedése, rohanása után minden kutya általában a neki dobott labda után rohan.

Nagyon szeretem Rozi Jutka nénijét, aki fáradhatatlanul játszik velem. Csipi Zsuzsa nénije az első időkben kicsit óvatosan kezelt, a sértődés határán volt, mert nem vette jó néven, hogy az ő Csipije földhöz lett vágva. Később, amikor meggyőződött arról, hogy ezt szereti Csipi, akkor megkönnyebbülve elfogadott engem.

Felváltva játszom a barátaimmal. Hallottam, amikor megbeszélték, hogy nem illik mindennap valakihez bekopogni, és így heti két-három alkalmam van a velük való játszásra.

Felváltva sétálunk, vagy Piroskával, vagy Árpival, sokszor hárman megyünk, úgy látom, hogy jóban vannak. Be kell vallanom, hogy ha megölelik vagy megcsókolják egymást, akkor én erősen féltékeny vagyok. Ezt sivító hangommal és harapdálásommal jelzem. De azért titkon örülök neki, mert jó látni, hogy szeretet és béke van a családomban. Van a családomban – tudjátok, úgy érzem, hogy ők a családom.

Most elmesélem a környékünk séta és játszó lehetőségeit:

• Az udvarunk
  • Csipiék kertje
  • Roziék kertje
  • Környező utcák
  • Schmidt Kert
  • Mátyás hegyi barlang
  • Margitsziget
  • Hajógyári sziget

Sorban elmondom a véleményemet és az érzéseimet a sétáim, játszásaim helyszíneiről. Azt, hogy hova megyünk az időjárás és az évszakok határozzák meg.

(Következő rész: jövő kedden)

Megosztás

Tweet