Ballada a naptár első lapjairól

Az első oly tiszta, mint a hó,
s feledte már a tegnapot.
Azt nézi, az újban mi a jó,
remélve sorstól ász-lapot,
amit a múltban nem kapott.
Szólhat nagy vagyonról vagy vágyról,
vagy ismét csalódik nagyot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.

Az óév egy elúszott hajó,
s dőlt üvegből folyt víg napok
fojtogatnak torkot kaparó,
elhazátlanodott dalok.
Ahogy a hajnal andalog,
még a tegnap a mának átszól.
Hiába hazudna nagyot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.

Az idő, mint egy vak hintaló,
csak előre ad távlatot.
Hol sors nyomort arcba irdaló,
hiába nyújtod ki karod,
idén is ugyanazt kapod.
Kár az ének sok mézes szájról,
s hiába raknak sok habot,
kibújik majd, mint szög a zsákból.

Új naptáram!
Mondd: – Szülessenek jobb dalok,
szerelemről, tavaszról, nyárról.
s arról, hogy a tegnap vakok
látják: bújik a szög a zsákból.

Megosztás

Tweet