Most jobb lenne medvének lenni,
elbújva mély álomba esni,
ébredni szép tavaszra, fényre,
s problémák nélkül élni végre.
Hinni, amit sohase hittem,
hogy van, s majd átölel az isten,
s ha életemnek egyszer vége,
megtudom, mért éltem, mi végre
írtam a verseim, s az égi
magasban lesz, aki megérti,
hogy mit akartam, mit szerettem,
de már tudom, hogy lehetetlen.
Jobb a medvének, mit se tudva,
hogy jön a nagy vadász, osonva
átlép tengert, völgyet, hegyet,
előle szökni nem lehet,
nincs barlang, erdő, lomb, mi védhet,
mert előbb-utóbb végleg véged.
… és mégis írok… port a szélbe,
pedig inkább aludni kéne.
Hozzászólások