Kamarás Klára | Köszöntő

Szépirodalom - vers

Köszöntő

 

Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.

Kívánságaim rőffel mérni
(bízhattok bennem), nem fogom,
hisz’ a kívánság tettek nélkül
csak csillogó dísz, luftballon.

Mit ér egészséget kívánni
annak, kinek nincs gyógyszere,
vidám, családi boldogságot,
annak, kinek nincs senkije?

Jókívánságtól jól nem lakhat,
akinek ritkán jut falat.
Meleg otthonról ne szavaljon,
aki tüzelőt úgyse ad!

A hajléktalan hajlék nélkül
a járdán fagy meg, meglehet…
Nincs szükség üres szólamokra!
Inkább, ki mit tud, tegye meg!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Köszöntő”


  1. Milyen igaz: egyetértek.

    Hozzászóló: Petrozsényi Nagy Pál | 2019. január 21., 08:04

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés