Hajnal Éva | böske

Szépirodalom - vers

böske

 

böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
száz évesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
aztán
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “böske”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés