Kamarás Klára | Sajnos

Szépirodalom - vers

Sajnos

 

Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen
felettem Menny, angyal, sem isten.

Hiába várunk égi karra,
csak végtelen űr tárul arra,
ki dermedve ül, s be kell látni,
hangyák vagyunk míg élünk, bármi
gondolat forog is fejünkben,
nincs ki hamut szórni segítsen.

Ki jó, ki rossz egyképp gödörbe
kerül és ott marad örökre.
Temethet pap… vagy bárki más,
itt nem lesz már feltámadás!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Sajnos”


  1. Sajnos, vagy nem sajnos, így igaz, és versben írva sem vigasztalóbb, ne ez nem a költőn múlik! Gratulalok kedves Klára. Miklós

    Hozzászóló: Tátrai S. Miklós | 2019. február 7., 11:08
  2. Kedves Miklós! Az a baj, hogy nem a költőn múlik! A valóság belátása néha fejbe veri az embert. A naiv gyerekkort nem lehet visszahozni, de azért köszönöm a vigasztalást.Klára

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2019. február 7., 23:07

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés