Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen
felettem Menny, angyal, sem isten.
Hiába várunk égi karra,
csak végtelen űr tárul arra,
ki dermedve ül, s be kell látni,
hangyák vagyunk míg élünk, bármi
gondolat forog is fejünkben,
nincs ki hamut szórni segítsen.
Ki jó, ki rossz egyképp gödörbe
kerül és ott marad örökre.
Temethet pap… vagy bárki más,
itt nem lesz már feltámadás!
Hozzászólások