Börzsönyi Erika | Verses teadélután az átmeneti szállón: Haiku és képalkotás

Napi aktuál

Verses teadélután az átmeneti szállón: Haiku és képalkotás

 

Január huszadikán, egy havas téli délutánon érkeztem meg a Külső Mester utcai Átmeneti Szállóra.

Jakab Dóra szociális munkással közösen álmodtuk meg a programot, amelyet úgy terveztünk, hogy ha sikeres lesz, megismételünk. Nagy örömmel készültem a délutánra, verseket válogattam, elterveztem, hogyan fogom az embereket megszólítani, bevonni, motiválni. Könyvtáros vagyok, 45 éves szakmai múlttal, tapasztalattal.

Évtizedek óta írok verset, prózát és haikut, számos felolvasóest és publikáció van a tarsolyomban, mégis éreztem némi izgalmat, amikor a villamosról leszállva a szálló felé bandukoltam. Eddig főleg gyerekekkel dolgoztam, de az ember olyankor elhagyja a komfortzónáját, és megpróbálja magát új helyzetekben is.

Olyan élményt szerettem volna adni az érdeklődőknek, amely egy órára kiragadja őket a hétköznapi gondok közül. A haiku erre alkalmasnak látszik, hiszen könnyen érthető, képi világa adja magát az ábrázolásra.

A bejáratnál rögtön szembe tűnt a kedves szavakkal invitáló meghívó:

„Különleges verses teadélutánra hívjuk Önt, melyen Börzsönyi Erika költőnő lesz a vendégünk, téli haikukkal a zsebében.
Mi is a haiku? Kép 17 szótagban.
Így hát adott, hogy verseihez képeket rajzolunk.
Várunk mindenkit szeretettel!”

Végigjártuk a szobákat, és élőszóval is hívtunk mindenkit, aki szeretne versek társaságában egy órát eltölteni. A klubszobában üdítő meg nápolyi, illatgyertyák és virágok díszítették az asztalokat. 13 férfi jött el, különböző korú, érdeklődési körű emberek. Eleinte persze húzódoztak, hogy ők aztán nem rajzolnak! Beszéltem nekik a haikuról, arról, hogy én a látott képet versben fogalmazom meg, ők pedig, amikor hallják, látni fogják maguk előtt az általam ábrázolt képet. A feladat az lesz, hogy ezt lerajzolják, megjelenítsék.

Ahogy elhangzottak a téli haikuk, láttam az arcokon az érdeklődést, és lassacskán feloldódtak, megnyíltak, ráhangolódtak a feladatra. Mindenki választhatott magának egy verset, amelyet tetszés szerinti technikával (ceruza, zsírkréta, vízfesték, filctoll) ábrázolt. Sorra születtek a szebbnél szebb alkotások! Sokat nevettünk, bátorították egymást, mosolygó arcok fordultak felém. Segítettem a bizonytalanoknak, de önállóan dolgozott mindenki.

Több, mint egy órás volt a foglalkozás, amelynek végén az elkészült rajzokat, festményeket a folyosón kiragasztottuk, hogy mindenki meg tudja nézni, és persze viszontlátni a saját alkotást is jó érzés lehet!

Jó hangulatú órát töltöttünk együtt, amely számomra is nagy élményt jelentett, és szívesen visszamegyek máskor is, ha hívnak.

Legközelebb tavaszi haikukkal tervezünk verses teadélutánt.

Ízelítő az elhangzott, és ábrázolt haikukból:

 

Kásás hó itt lent
fent néhány csillag ragyog:
magányos vándor

 

Téli éjszakán
ablakomon jégvirág
bent: meleg kályha

 

Égre dobta fel
a csillagokat, Holdat:
világítsanak

 

Hó ölelte fák
csendjében rozsdás őszi
levelek csendje

 

Havon siklik a
szánkó, téli örömök:
nézd, hogy hull a hó!

 

Hóember csücsül
a havon, fején lábas
és répa az orr

 

Tépett felhőrongy
száll a házak felett, már
tél szele hajtja

 

Hóval belepve
mégis virág a virág:
kerek a világ

 

Fehér lett az út,
a járda, cinkegyerek
szállt ablakomba

 

Hófehér minden,
esik a hó: hópelyhek
pilléznek szerte

 

Hó pilinckézik
kergetik egymást finom
kristály-pelyhei

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Verses teadélután az átmeneti szállón: Haiku és képalkotás”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés