Kamarás Klára | Szavak éjszakáján

Szépirodalom - vers

Szavak éjszakáján

 

 

Elbújt  a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit…

 

… és feléledt a lomb a halk neszekre,
a bokrok közül ezer szép szavam
táncolt elő a néma őshomályból,
és szólt egy dal. Ez én voltam, magam!

 

Csak még és még és újra  tudjak írni,
és még és még… ó, jöjjetek szavak,
mint régen, lázas ifjan, csengve, bongva.
Szavak nélkül agyam csak holt anyag.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Szavak éjszakáján”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés