Hajnal Éva | a túloldalon

Szépirodalom - vers

a túloldalon

 

bús dúdolásssal
súgnak-búgnak a kerti fák
kócos lombjukon hideg futkos
vacog még a  gondolat is
sáros kalucsnik cuppogása
kottázza muzsikává a hiányt
h i
á
n y o d
töredezett járdákon didereg
reszketeg hajnali utcák zugaiból int
gyakorta látlak a túloldalon
mosolyogva szipogsz
hideg van
nyugi minden rendben
mondod
és előhúzol egy csokit a zsebedből
a
mennyben is van csokid
gondolom ilyenkor
és veled mosolygok

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “a túloldalon”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés