Kő-Szabó Imre | Hulladék lett az autóm…

Szépirodalom - próza

Hulladék lett az autóm…

(riport)

 

– Nekem volt egy Skoda Feliciám. A rendszáma CXB volt, mert ez lényeges, jó régi széria, közel húsz éves. Futott vagy háromszázezer km-t. Amikor végképpen elromlott, ez kint a szőlőben történt. Megfeneklett a sárban, már nem akart megmozdulni, mintha azt mondta volna: – Itt temess el! Talán jobb is lett volna, ha ásót ragadok és megásom a sírját. Ott döglődött hónapokon keresztül, csak a rozsda ette, engem meg a méreg. Aztán a kocsmában elmeséltem, hogy jártam. Az lett a vége, darabonként elkéregették. Egyik a kereket vitte, a másik az üléseket, a harmadik, pedig a karosszériából bontott ki elemeket, egy ajtót, egy sárvédőt. A fizetség pár korsó sört volt. Ha összeadnám, akkor már megittam a kis Feliciából egy hordó soproni ászokot. Csak az volt a baj, hogy a végén ott éktelenkedett a szőlősorok között a lecsupaszított Skoda csontváz, az már nem kellett senkinek. Közben a kötelező biztosítást, meg az adót a gépjármű után, fizetni kellett. Mindig halogattam, mondván, egy csomó ócskavas után miért is fizessek? A rendszámot le akartam adni, de nem vették be, hozzak igazolást egy bontóból. – Hát én már elbontottam, már tovább nem lehet aprózni… – mondtam.

*

A bontóban az autó, mint „gyógyíthatatlan beteg”, felkerül a „műtő”, szerelő-bontó asztalra. Darabokra szedik, persze nem céltalanul, hiszen „mindent lehet még használni” népi elv alapján, szortírozzák. Az EU kiadott egy hulladékkezelési sorrendet, ezt kell (kellene) figyelembe venni. Nem ördöngös, csak oda kell (kellene) hatni, hogy ez meg is valósuljon. Először is mit lehet újrahasználtra minősíteni. Öreg autókat innen szokták újjávarázsolni, beépítve egy-két kibontott „protézist”. A második szempont, mit lehet még alapanyagokra előkészíteni. Fém, műanyag, olaj, akkumulátor, autógumi. A harmadik, ami még maradt és már semmire sem jó, annak energetikai hasznosítását kell megoldani, tehát el kell égetni. (hő, villamos energia – hasznosítása). Precízen ki van itt minden munkálva.

*

Az EU irányelveket is megszabott a tagállamoknak, ebben a nagyszámú autókavalkádban. Szükséges is, hiszen Magyarországon a forgalomban közlekedő több mint hárommillió személy és kisteherjárművek közül évente 70-100.000 db „dobja be a törülközőt”. Ennyit kell véglegesen kivonni a forgalomból. Az irányelvek szerint ezt bontani, amit ebből lehet, újrahasznosítani kell, amit pedig nem, azt szakszerűen kell megsemmisíteni. Az 1980 előtt gyártott járművek esetében a hasznosítás mértéke 75 %, anyagában történő hasznosításnak a 70 %-ot kell elérni, ezek a számok 2015-re 95 %-ra, illetve 85 %-ra kell módosulnia. Van mit tenni!

*

A világos krémszínű Moszkvics, szép kocka formájával egy darabig nem tűnt fel senkinek sem, hogy ott áll a parkolóban. Ugyanolyan kocsi volt, mint bármelyik. Volt kereke, kormánya, rendszáma, oldala, teteje. Csak egy idő után vette észre a nyugdíjas, 73 éves T. Feri bácsi, hogy délelőtti sétája során, a parkolóból reggel minden kocsi útjára indult, de a Moszkvics napokon keresztül nem akarja gazdáját munkába vinni. Még csodálkozott is rajta. Teltek, múltak a napok, amikor újból szemügyre vette az öreg Moszkvicsot. Onnan tudta, hogy öreg, mert a rendszáma C betűvel kezdődött. De csak kezdődött volna, ha rajta lenne. Reggelre eltűnt. Ott állt, a többiektől megkülönböztető „név nélkül”, árván. Már sajnálta is, hiszen valamikor, amikor még aktív volt, egy ilyen, vagy hasonló Moszkviccsal furikázott, kergette a csinos lányokat. De hol van már az az idő? Emlékképek rohanták meg. Szépek voltak azok. Másnap megint a parkolóban álló Moszkvicsot kereste. Ott állt, de nem a kerekein, hanem téglákkal feltámasztva. Pár nap múlva egy szőrös, nagybajszú ember aludt benne. Ott lakott négy napig, aztán már neki sem felelt meg, mert éjszaka elvitték mind a négy ajtaját. Az őszi szél átjárta a megmaradt vázat, a régi időket kergette. Aztán még hetekig ott éktelenkedett, megcsúfítva a parkolóban, mint egy kihalt autótípus mementója. Végül egy daruskocsi emelőkarja nyúlt feléje, hogy a számára kijelölt „technikai temetőbe” szállítsa.

*

Ma mit kell tenni (hivatalosan), ha autónk olyan elaggott állapotba került, hogy az „elfekvő” sem mentheti meg? Első lépésként (a szándékon túl) eldöntöttük, hogy a hozzánk nőtt, szinte már családtaggá vált (Opelunkat, Skodánkat, Ladánkat, stb.) leadjuk a „roncstemetőbe”. Keresni kell egy regisztrált bontót, amely minden típusú gépjárművet átvesz bontásra, illetve hulladékkezelés céljából. Persze ez sem olyan egyszerű, mert a bontók is szakosodtak, típusokra. Az általunk keresett „típus bontó”, legtöbbször sok-sok kilométerre van lakhelyünktől. Mivel a mi kis „csodabogarunk” már olyan öreg, hogy a saját lábán (kerekein) nem tud oda menni, hívni kell a mentőt (autómentő). Az odaszállítás tehát pénzbe kerül (szállítási díj). Aztán, ha belépünk a kapun, a bontós megnézi, mire képes még a járgány (ránézéssel gyorsan felméri, mire lehet még hasznosítani) és közöl egy összeget. Ez olyan 15-30 ezer forint között mozog, ezt kell fizetnünk, jobb esetben ingyen is átveszik (ez a szerencsétől és a kocsi értékesíthető állapotától függ). Tehát, nem kapunk érte semmit, pedig azt hinné a jó szándékú ember, hoztam a hulladékot, átveszed és fizetsz érte! Sajnos ez fordítva működik, tapasztalatból ismerem. Aztán leadjuk a forgalmi engedélyt, törzskönyvet, személyi igazolvánnyal igazoljuk magunkat, hogy én vagyok (voltam) a fenntartója, üzemeltetője. Ha a tulajdonos jogi személy, akkor még a cégkivonat, aláírási címpéldány hiteles másolat és céges bélyegző is szükségeltetik. Aztán adnak egy igazolást a kivonásról, persze pénzért, ezzel, meg a hónod alá csapott első, hátsó rendszámtáblával beballagsz az okmányirodába, ott ezt regisztrálják. Tehát ettől kezdve nem kell gépjárműadót és kötelező felelősségbiztosítást fizetni. Ha még ezek után eszedbe jut a szeretett járgány, megülheted a „halotti tort” felette. Innentől kezdve roncs, hamu lett belőle.

*

Az autóbontásnak vannak szélsőséges esetei is. Ha az autó külföldön mondta fel a „szolgálatot”, ott is le lehet adni, de a kiadott igazolást magyarra kell (hitelesen) fordítani. Vagy például egy baleset során az autóból csak roncs lesz, már semmire sem hasznosítható (totálkáros lesz) és ezt műszaki vizsgálat is igazolja. Vagy az úton, útfélen, más egyéb helyen elhagyott autó esetében, ha nem állapítható meg a jogos gazdája, akkor hirdetményt kell közzétenni, és ha senki sem ismeri fel saját autóját, tehát ismeretlen, egy határozattal ki lehet vonni a forgalomból.

Ha ellopnak egy autót, de nem találják meg és megszűnik a keresési eljárás, akkor végleg ki lehet vonni a forgalomból. De itt jön a „csavarás”, ettől még az autó valahol meglehet, rendszámmal, alvázszámmal. Innentől kezdve már a fantázia kérdése, hogy még mi mindent lehet tenni, egy ilyen „eltűnt” autóval.

*

A tartós háztartási eszközök cseréje esetén (televízió, magnó, mosógép, gáztűzhely, stb.) a forgalmazó köteles a cserekészüléket az új helyében elvinni. A gépjárművek esetében is van egy ilyen jellegű rendelet, mely szerint a hulladékként kezelt gépjárművet gyártói felelősség körébe utalja. Sajnos ez még nem működik teljes körrel. Az autókereskedelemmel foglalkozó nagy cégek, hogy csak néhányat említsünk (Porsche Hungária, Opel Schiller, Skoda Palota, Suzuki Ház, stb.) a hulladékká vált roncsautókat beszámítják az új autók eladásába, eleget téve az EU-s irányelveknek. Itt már bontakozik valami…

*

U. Katalin 24 éves korában, amikor már négy éve dolgozott, jutott hozzá egy 12 éves Opel Kadett gépkocsihoz. Az autót megkímélt állapotban vette meg az apukája, mert neki akkor még nem volt megtakarított pénze. A gépkocsi ára 600 ezer Ft volt, a feltétel, hogy ebből 200 ezret ajándékba kap, a fennmaradó részt, havi 10 ezer Ft-okban le kell törleszteni. Ez valamicske ösztönzés, a takarékos gazdálkodásra, kérdés aztán, milyen eredménnyel? Használta is a kocsit, először szabad napjain, de később a kényelem, a gyorsaság, a jobb időkihasználás végett, naponta. Ezzel járt munkába, a távolság oda-vissza kb: 100 km volt, Így a futás kilométer évente elérte a 25-30 ezer km-t. Hat évig használta, igaz közben azért voltak gondok. Szervizbe kellett vinni, mert egy 15 éves kocsi már nem volt olyan virgonc, mint fiatal korában. Műszaki vizsgán is volt, vagy háromszor, szóval istápolni, gondozni kellett, hogy szolgálatra kész maradjon.

Történt aztán egyszer, hogy egy vétlen baleset következtében, ripityára ment a kocsi eleje. Megsérült a futómű, a hűtő, a karosszéria is deformálódott. Szakember szerint a javítása közel 200 ezerbe kerülne. Szegény Opel Kadett, ebben az állapotban „pihent” félrelökve, egy elhagyatott udvaron. Volt, aki azt mondta: – Megérett a bontásra! Volt, aki azon a véleményen volt: – Lehet még kocsit csinálni belőle, de ez csak egy szerelőnek érné meg. A végleges út a bontó irányába mutatott. A fogadó bontó 50 km-re volt, azt mondták, elviszik, saját mentőjükkel, csak ki kell fizetni a fuvart, a leadást, illetve a bevételt. Ez összesen kb: 30 ezer Ft. Egy baráti beszélgetés során, U. Katalin elsírta ezzel kapcsolatos bánatát, szerencséjére. A társaságban akadt egy autószerelő, aki megvette a roncsot és még adott is érte 20 ezer Ft-ot.

*

A forgalomból kivont gépjármű VESZÉLYES HULLADÉK és a Regionális Hulladékgazdálkodási Tervek a kiemelt hulladékáramok között kezelik.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Hulladék lett az autóm…”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés