Pődör György | Téli absztrakt

Szépirodalom - vers

Téli absztrakt

 

Jéglánc tartja csak a rozsdás ereszt.
A bedeszkázott ablak űrbe harap,
s a nyomor rongyokból füstöt ereszt.
Szakadt tetőn sem tiszta a hókalap.

Fényesre kopott olvasó, kereszt,
az asztal rozoga, kent pozdorjalap.
Beázás foltja már falat repeszt,
bár elfedi egy gipsz vakolatdarab.

A kályha a nedves fától szipog.
Egy kép a falon – por és légypiszok –
a nagyágy fölött függ. Jézus arca tán:
Kitárt szív – rajta töviskoszorú.

A póktalan pókháló homorú.
Boldog idők tanúja volt hajdanán.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Téli absztrakt”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés