Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek,
örülök, ha jó, sírok, ha valami fáj.
Szülőföld! Egykor puszta, benne kő hevert,
hegyek, erdők, lankák, csodaszép régió.
Anyaföld, mely sok hőst s dolgos embert nevelt,
gyöngéket segítőt, s hol járt a Légió.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd.
hát add, barátom, te is köpenyed felét!
A hűség földje még mindig ez a vidék,
itt a győzelemnek is nagy volt az ára.
Névtelen hősök várták, ha jött a pribék,
s Mártonként fegyver nélkül mentek csatába.
Tudták, ha ölnek, úgy nem lesz annak vége:
az élet tisztelete még nem árulás.
Isten szent akarata a földi béke,
ahol minden jótett legtöbbször álruhás.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd,
hát add, barátom, te is köpenyed felét!
Amikor üldözött hívő vagy hitetlen,
a fák közt félve lopózik és nesztelen.
A remény távoli, a holnap kietlen,
hol a jó szót koldul, s lélekben meztelen.
Volt egy, akit védett bő palástja s pántja,
de látta a koldust, hát azt kettészabta.
Ő volt, ki álmában megváltóját látta,
s vértjét meg kardját urának visszaadta.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd
hát add, barátom, Te is köpenyed felét!
Kevés a megmentő, sok a lélekárus.
Látod: egykor és ma oly sok a száműzött,
s megannyi a kirekesztő ariánus,
ki bélyegre mutat, mit másra rásütött.
Attól, aki nem akart mást, csak szolgálni,
tanulhatnának szerénységet az urak!
Lehet Isten helytartójává úgy válni,
hogy ama Jelben segítenek a ludak.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd,
hát add, barátom, Te is köpenyed felét!
Senki nem kéri tőled, hogy tegyél csodát,
a lélek jobban nyugszik, ha hamuban hál.
Legyél szerény, aki másoknak megbocsát,
jó irányt mutat, ha az utat kutatnák.
Nem úgy mint Ő, téged keresztelt itt anyád:
mégis legyél kicsit otthonod Mártona,
ha nem is csókolja buzgón leprást a szád,
térítsen rablókat szavadnak bársonya!
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd,
hát add, barátom, Te is köpenyed felét!
Éltek földünkön tiszta szívű elődök,
nótákat daloltak, nyelvük nem volt magyar.
Az Emlékek vasfüggönyébe verődök,
láttam, kiknek nyomát takarta itt avar.
Mondjuk nyakra-főre, hogy ez már a Nyugat,
de kulcsra zárjuk szívünket meg a kaput,
s lámpát oltunk újra, ha a kutyánk ugat,
Jó lenne jónak lenni, félelmünk akut.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd,
hát add, barátom, Te is köpenyed felét!
Márton hitével élve és talpig Vasban
érzem, vesszeje a jó felé terelget:
tenni nemcsak ott kell, ahol ezért taps van,
békéd s gyűlöleted magadnak teremted.
Legyen példaképe Ő az ifjúságnak,
püspöke a szeretetnek, szerénységnek.
Nem csupán szülötte volt ennek a tájnak,
reménye azoknak, kik nyomorban éltek.
Ezért,
ha valaki kérőn kezét nyújtja feléd,
hát add, barátom, Te is köpenyed felét!
Hozzászólások