Kamarás Klára | Súgd meg nekem

Szépirodalom - vers

Súgd meg nekem

 

Súgd meg gyorsan, ugyan mi fájhat
Tizenkét éves, kis zárdista lánynak!
Lába, hasa, feje,
vagy megdobbanva sajduló szíve,
mert szentbeszéd alatt
nem nézett rá a pap,
pedig a szeme mindig őt kereste.
Már áhítattól remegett a lelke,
úgy érezte ilyen szent páter nincs több,
ki őt hallgatja, fenn az égben röpköd…

Vagy tán a nyurga ministráns fiú
tetszett neked, ki jaj, olyan hiú!
Az arca sápadt, haja mintha égne,
olyan vörös. Ez a kedvenc színed
vagy mégse?
Elhúzta száját gúnyosan titokba,
mikor az oltár előtt térdre hullva
ránéztél báván és olyan epedve,
hogy a tálcáját majdnem elejtette.

Ezért akarsz apáca lenni, szent,
hogy midig láthasd őket idelent,
s azután szűzi fehér ingecskében
szárnyat növesztve repülhess az égbe…?

Szegény kicsim, ne csapd be így magad!
Majd felébredsz, mert az idő halad,
s minden gyümölcs előbb-utóbb beérik.
A boldogságot nem templomban mérik.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Súgd meg nekem”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés