Hosszú esők idején • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Hosszú esők idején

 

felejtés

 

Lapul a fű, ázik a kert.
Lyukas mennyezet az égbolt.
Párás szemben könny a régvolt,
s villanás, amit visszanyert.

Csak didereg a gondolat,
nem társul hozzá szó, sem kép.
Hol az egyszervolt meseszép?
Ki mondja ki a fontosat?

A hiánynak nagy az ára:
nincs meg a kulcs, sem a házszám.
Elmosódott a ma vásznán,
nem emlékszik önmagára.

A hosszú esők idején
van egy láthatatlan öböl,
hova járatokat töröl.
Ott él a varázsszigetén.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS