Életmorzsák • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Életmorzsák

 

 

Mint lényeglátó kamerát,
úgy hurcolom szemem
a megbolydult városon át,
mindent figyelek s fényképez
szemem. Így készült a kép
a csúf férfiról, kinek rútságát
csak kezében tartott, s
zacskóból evett hideg
lecsókolbásza múlhatta felül.
Csorba fogú, teleszájú arca aznap
az első boldog mosolyt mutatta.

 

A szatyrai közt üldögélő
toprongyos asszonyról is van
képem, lábán szakadt edzőcipővel
buszra várt éppen, mikor szemem
meglátta kezében a kis tükröt s a
púderpamacsot.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS