Elmerengve roncson korallvárakon
roskatag fotelben gondolkodva ül
keze karfákon túl a habos vízbe ér
forgács hullámok sziklás lábakon
néma spirálban gördülő évgyűrűk
ritmusra hullanak ujja végéről
míg kérdéseivel hajóz zátonyok fölött
átlátszó cápauszonyok elméje körül.
Hozzászólások