Nászta Katalin | Böjt

Szépirodalom - vers

Böjt

ma nem megyek ki a facebookra
itthon maradok
kellenek azok a szürke hétköznapok
nem mintha azért
de mégis mintha
takarítani kell a fejemben biza’
felgyűlt a szemét
pedig mind hívatlan volt a vendég
egyik versíró társam mondta
-hogy költő volna maga sem tudja
csak írja a szavakat, sorokat-
csoportokban nyilvánulnak meg az azonosak
vannak körök, akiknek költő vagy
ott hathatsz, ha akarsz
és vannak más körök, ahol
labdába sose rúghatsz
de ha kimész a facebookra
mint régen a placcra-piacra
eltöltheted a napod
mint a mindenkori mihaszna

most veszem tudomásul
mióta öreg lettem egyre könnyebben
szabadulok meg a varázstól
ami bekötötte szemem
lelepleződnek a dolgok
én itt, te ott
anya a hátsó felében a háznak
a gyerekek elmentek ahogy repülni megtanultak
minket hívogat már a szoba belső sarka
a meg nem oldott gondok
paplannak ránk rakódnak
nyitott szemmel fülelünk
mit hoz a tegnapból a holnap

kedves versem ki lelkemből folysz tova
ne akadozz
csak akkor állj meg
ha a tengerbe belefolysz
mint örökös szép habokban hömpölygő
partot bökdöső hullámsorok

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

3 hozzászólás van ehhez: “Böjt”


  1. Hú de jóóó,szívesen mondnám ……nagy gratula/mert olyan könnyedén jönnek a szavak ,gondolatok áradata már már…

    Hozzászóló: Romhányi Mezei Mária | 2019. március 11., 08:25
  2. Remek verset hoztál! Valóban szinte lelkedből hömpölygött elő a gondolat, az áradó sorok egymásutánja.
    Gratulálok!
    Klári

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2019. március 11., 21:47
  3. Köszönöm szépen!!!

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2019. március 13., 11:04

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés