ma nem megyek ki a facebookra
itthon maradok
kellenek azok a szürke hétköznapok
nem mintha azért
de mégis mintha
takarítani kell a fejemben biza’
felgyűlt a szemét
pedig mind hívatlan volt a vendég
egyik versíró társam mondta
-hogy költő volna maga sem tudja
csak írja a szavakat, sorokat-
csoportokban nyilvánulnak meg az azonosak
vannak körök, akiknek költő vagy
ott hathatsz, ha akarsz
és vannak más körök, ahol
labdába sose rúghatsz
de ha kimész a facebookra
mint régen a placcra-piacra
eltöltheted a napod
mint a mindenkori mihaszna
most veszem tudomásul
mióta öreg lettem egyre könnyebben
szabadulok meg a varázstól
ami bekötötte szemem
lelepleződnek a dolgok
én itt, te ott
anya a hátsó felében a háznak
a gyerekek elmentek ahogy repülni megtanultak
minket hívogat már a szoba belső sarka
a meg nem oldott gondok
paplannak ránk rakódnak
nyitott szemmel fülelünk
mit hoz a tegnapból a holnap
kedves versem ki lelkemből folysz tova
ne akadozz
csak akkor állj meg
ha a tengerbe belefolysz
mint örökös szép habokban hömpölygő
partot bökdöső hullámsorok
Hozzászólások