Négyszázadik évfordulóját ünnepelhetjük idén a Bocskai-szabadságharc kibontakozásának. Ez volt az első nagy, nemzeti felkelésünk a bécsi udvar, a Habsburgok politikája ellen. Mint sok egyéb nemzeti értékünket, sajnálatosan ezt sem becsüljük eléggé. A Bocskai-szabadságharc eszmei tartalma elsikkadásában, elsikkasztásában bizonyára szerepet játszik annak vallási: kálvinista tartalma is. Pedig a kálvinizmusnak, a református vallásnak figyelmen kívül hagyásával nem érthetjük meg eléggé a magyarság újkori történelmét, sőt a jelen alakulását sem, mert az a nemzeti mentalitást, jellemet, politikai magatartást is formálta a nemzeti kultúra, művelődés mellett.
Az akkor Prágában székelő Habsburg királyi udvarban nevelkedett, ifjúkorát Miksa császár testőreként töltő, a kor legjelentősebb családjaival rokonságban lévő Bocskai István hogyan válhatott a „magyarok Mózesé”-vé, a legelesettebb népréteg felkarolójává, létfeltételeinek biztosítójává, béketeremtővé? (A teljesség igénye nélkül említjük, hogy apja, B. György az egri hős Dobó István sógora, ő maga Balassi Bálintnak anyai ágról unokatestvére, Báthori Kristóf erdélyi fejedelem sógora, rokona a Czobor, enyingi Török, Hédervári s számos erdélyi történelmi családnak.)
A bécsi udvar sem vitathatta el a magyar nemességnek az 1222. évi Aranybullában rögzített, az uralkodóval szembeni ellenállási jogát, de a hajdúk, a széles néprétegek számára a kálvini álláspont adott erkölcsi támaszt. Hisz a katolikus egyház az uralkodó iránt teljes engedelmességet követelt, a szembenállást Isten akaratával szembeszegülésnek tekintette. Sőt, a reformációt elindító Luther Márton is csak a passzív ellenállást tartotta megengedhetőnek, az engedetlenséget is csak hitbeli kérdésekben. (Ennek szellemében maradt távol az evangélikus stájer nemesség vagy az ugyancsak lutheránus Szilézia 1608-ban a magyar országgyűlés Rudolf császár elleni fellépésre felhívásától, amiért az a bécsi békében foglaltak teljesítését megtagadta.)
Kálvin azt tanítja, hogy az uralkodóknak Istentől kapott hatalmukat a köz javára kell fordítaniuk; nemcsak joguk, de kötelességeik is vannak. S ha zsarnokká válnak, akkor az isteni paranccsal ellenkező zsarnoki önkénynek ellen kell állni, de nem egyéni érdekből, hanem a köz javára. „Isten olykor az ő szolgái közül támaszt valakit a nyilvánvaló megtorlásra és megbízza azzal, hogy bosszulja meg a bűnös uralmat és szabadítsa fel az igazságtalanul elnyomott népet szánandó nyomorúságából. … Isten mindig igaz embereket választ ki erre a feladatra…” Hogy e tanok mennyire hatottak négyszáz éve Magyarországon, legjobban irodalmi példák bizonyítják. A korabeli magyar állapotokról csak a Lorántffyak prédikátorának, Szepsi Laczkó Máténak feljegyzéseiből idézünk: „Ez időben a magyar kereszténység minden külső emberi segítségtől megfosztatott vala. Nem vala kire szemeit oltalomnak okáért függeszteni, csak sóhajtunk, bánkódunk és az Istenhez, Őfelségéhez fohászkodunk vala. … Bocskai István urunk, a hitnek és a megromlott Magyarországnak hajnalcsillaga, feltámada.”
Bocskai István vállalja az isteni küldetést: „…engemet ily rövid idő alatt erre a felséges Isten bölcs tanítása indított. … Isten, mint Mózes régen a pásztorságból, Dávidot az juhok aklából, a bujdosó, számkivetett Jeftét kivette és a népek fejedelmévé tette”, hasonlóan őt is a magyarság szolgálatába állította „szent akaratából”.
Bocskai István szobra ott áll a svájci Genf főterén, Cromwell és Orániai Vilmos között.
A Magyar Posta először 1992-ben adott ki bélyeget Bocskai István emlékére (MBK 4169. ssz.), s most az álmosdi győztes csata (1604. október 15.) évfordulójára. Az Elekes Attila tervezte bélyegtől személy szerint többet vártam. A szokásos. Mindenből egy kicsi, hogy minél több motívum-gyűjteménybe besorolható legyen… A fő motívum: Bocskai István 1605-ös datálású, rézmetszetű mellképéből az arca; a mellék motívumok a fejedelem korát idézik: szablyák markolata, pénzei, lovas hajdú képe korabeli metszet alapján, valamint textília képe.
Hozzászólások