Aranytollú kismadár
gyönyörű-szép tájon
énekelte víg dalát,
sétálgatva ágon.
Egy huncutka napsugár
melengette szívét,
víg szellőcske a futár,
messze vitte hírét.
A hűsítő lomb alatt
apró fészke tárva.
Igazi csak egy akadt,
nem maradt így árva.
Szép fenyveseknek titkát
őrzik mind a ketten,
és összebújnak inkább,
ha egy szajkó rebben.
Örök remény a tolluk,
szívük kap még szárnyra.
Néha szorong a torkuk,
de nem marad zárva.
Túl a havas hegyeken
másképp szép a távol.
Tavaszon és teleken
nem dalolnak máshol.
Hozzászólások