Naplórészlet II. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Naplórészlet II.

Éjszakai gondolatok

 

Szeretem a galambokat. Ha írok és a párkányomra szállnak, akkor biztosan tudom, hogy eljön az ihletett állapot és egy fenti dimenzióból is segítséget kapok abban, hogy ne csak szavakat írjak, hanem tartalommal teli oldalakat. Na ez most biztos nem fog megtörténni, mert éjfél után egy órával járunk és Pécs összes galambja békésen alszik.

Vannak olyan témák, melyhez nem elég kakaót kortyolgatni, meg kell főzni azt a szilvateát és bele kell tölteni két kupaknyit a Rita féle pálinkából.

Van a világon egy olyan nép, amelynek pszichikai ereje vitathatatlan. Senki nem tudja honnan ez a félelmet gerjesztő erő. Velünk született? Örököltük, no de honnan? Nehéz egy olyan nép múltját kutatni, amelyre az írásosság nem jellemző. Hiszem, hogy minden népnek megvan a feladata, amelyet képviselnie kell a világban, felhatalmazást kaptunk és ha azt tesszük, amire rendeltettünk, akkor elnyerhetjük Isten kegyét és tovább fejlődhetünk. A roma nép neve összeforrt a mágiával. Egyszer azt olvastam, hogy a cigányság Atlantiszról származik. Ott tettünk szert a gyógyítás és a mágia tudományára, ma már nem emlékszünk erre, de a sejtjeinkben és a tudattalanunkban ott rejtőzik ez a kódolt tudás és előhívható meditációban, vagy álomtudatban. Ezt a feltevést erősíti egy 19. században élt okkultista varázsló is, aki állította, hogy az Atlantiszi tudást szimbólumokba rejtették és egyetlen nép kapott rá jogosultságot, hogy értelmezze és megfejtse… a romák.

A tudattalan üzenetét kétféle módon értelmezhetjük. A világ nyelvén, illetve a lélek nyelvén. A romáknak kevésbé okoz nehézséget megfejteni a szimbólumokat, ők közelebb állnak a természethez.

Ez a nép a szélsőségeivel, a mértéktelen szenvedélyével vonzza magához a bajt, a társadalmi megítélésünk rendkívül negatív, amelyért nem is hibáztatok senkit. Talán az lenne a megoldás, ha azt tennénk, amire rendeltettünk. Segítenénk az álmainkkal, a megérzéseinkkel, a mélyben gyökeredző szertatásainkkal felébreszteni a többségben is a természet erői iránti tiszteletet, illetve annak elfogadását és létezésének elismerését.

Ennek a népnek az egységtudata azért olyan erős, mert nemcsak a saját bűneinket cipeljük, hanem az egész népcsoportét. Ritka az egyéni elbírálás, az általánosítás és előítélet egyformán ér minket. Vannak hónapok, amikor nem jut eszembe az identitásom, mert a közeg, ahol élek mentesít ettől, de most ért egy olyan inger, amely gondolkodásra késztetett. Nekünk romáknak kell értéket adnunk ahhoz, hogy elfogadjanak minket, de ne szánalomból, hanem tiszteletből. Az emberek nagyrésze abból merít erőt, hogy az átlaghoz tartozik. A szexuális beállítottsága, az érzelmi-értelmi szintje, az anyagi lehetőségei, a származása megegyezik a közegben elfogadott normáéval és így be tud illeszkedni, el tud vegyülni, arctalanná tud válni. Ők képezik a masszát, a tömeget.

Nekünk ennél mélyebbre kell ásnunk, hogy egy olyan értéket mutassunk, amelyre ma szükség van. Nem lehetetlen ez, hisz mindenki vágyja a csodát, a teremtés mágiáját és ezt mi meg tudnánk adni, csak meg kell keresnünk magunkban, emlékeznünk kell és el kell hinnünk, hogy szüksége van erre a világnak.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS