Dr. Balipap Ferencről készített portréfilmet a Zajti Film. A szociológus, szociálpolitikus, népművelő, közösségfejlesztő közel hat évvel ezelőtt hunyt el, életének 65. évében.
A portréfilm díszbemutatója a dombóvári Művelődési Ház (Tinódi Ház) Pinceszínház termében lesz 2019. március 30-án, szombaton 15 órakor.
Dr. Balipap Ferencnek szakmai és szépirodalmi alkotásai jelentek meg a Hetedhéthatár magazin nyomtatott lapszámaiban, 1998-ban és 2000-ben.
Zajti Ferenc arról nyilatkozik az alábbiakban, hogy az elsősorban dokumentum- és ismeretterjesztő filmek készítésével foglalkozó vállalkozás miért éppen Balipap Ferenc munkásságát mutatja be.
Zajti Ferenc: Miért Balipap?
Ezt a kérdést kaptam a szerkesztő asszonytól.
Megpróbálok válaszolni és közben magunkat is kicsit bemutatni.
1978-ban érettségiztem Budapesten. Ifjúkoromban barlangkutatással foglalkoztam és geológus, őslénytankutató szerettem volna lenni. A szüleim pedagógusok voltak én nehezen viseltem az iskolát, szabad és a természethez közeli életet akartam élni. A nyári szünet egészét a csavargás, autóstoppal Lengyelországban, és az Aggteleki karszt barlangjainak kutatása töltötte ki. Így érkezett el szeptember. Én még szívesen folytattam volna a kalandozó életemet, de ha valakinek nem volt abban az időben igazolt munkahelye az könnyen a rendőrségi zárkában találta magát, mint közveszélyes munkakerülő, népszerű nevén „KMK”-s.
Nagynéném, aki maga is pedagógus volt, ravasz csellel rávett, hogy segítsek neki, így kicsalt Újpalotára és ott rövidesen, mint „képesítés nélküli napközis nevelő” kezdtem pályafutásom. Abban az időben a „Lila Iskola” a hazai progresszív pedagógiai kísérletek egyik helyszíne volt. Ráadásul abban az időben szerveződött az Újpalotai Szabadidő Központ, az intézmény nélküli közművelődés színtere, ami egy emeletes ház szárító- és pinceszintjének harmincegynehány négyzetméteres helyiségének fellengzős elnevezése volt. Itt dolgozott Péterfi Ferenc, akinek az édesapja az én édesapám kollégája volt, Ferit pedig tanította. Rajta keresztül kapcsolódtam be a közművelődésbe és lettem játszóház-vezető majd népművelő, később közművelődési előadó. (Ez a sok elnevezés majdnem mind ugyanazt a tevékenységet jelölte más-más érában.) Így keveredtem Péterfi Ferin keresztül a népművelői elitbe.
Koncz Gábor, Balipap Ferenc és Alföldi Albert, 1998 Sütvény
Az előtér kísérlet, a nyitott ház, az „új kollégium” történetéhez így kerültem közelebb- és közelebb.
Az iskolában már Super 8-as filmre gyerekekkel kis etűdöket készítettünk, majd a művelődési házban már a videokamerák korszakában filmeket is forgattunk.
Balipap Ferit Újpalotán láttam először. Közelebbi kapcsolatba az 1985-ös dombóvári régésztáborban kerültünk egymással.
Ebben az időben itt dolgozott tanárként és a helyi televízióban Somogyvári Rudolf, akit én akkor még nem ismertem, de 14 év múlva a VIDEANT Kft. tulajdonosaként találkoztam vele. Az öcsémmel dolgozott, aki rendező-operatőrként végzett, Budapesten és velük készítettem az első közös filmünket „Zajti Ferenc – Portrémozaik” címmel nagyapánk életéről. (Zajti Ferenc, Újfehértó, 1886. március 5. – Budapest, 1961. június 29., festő, könyvtáros, autodidakta orientalista, író.) Ezt követte számos film még, „Az építészet Bartókja-Medgyaszay István építész”, „Hol álmaid hegedülnek” – Rudnay Gyula festőművészről, az Ázsia szerelmese, Hopp Ferencről készült filmjeink. Lassan önállósodtunk és a stábhoz csatlakozott az időközben felnőtté vált fiam, aki operatőr-vágó szakmáját hozta a közös vállalkozásunkba és megalakult a Zajti Film.
Egyik első filmünk „A kultúra napszámosa” dr. Kováts Flórián népművelőről, a Magyar Művészeti Akadémia örökös főtitkáráról szóló portréfilmünk volt.
Már akkor terveztük, hogy a magyar közművelődés nagyjairól, Beke Pálról, Varga Tamásról, Makovecz Imréről, Balipap Ferencről, Takács Péterről, Péterfi Ferencről, Vattay Dénesről, Kecskemétiné Sedivi Lilláról, Kígyós Sándorról, Szentpéteri Zoltánról, Hallgató
Készül a Balipap-film
Éváról, Markolt Endréről, Koncz Gáborról, Alföldi Albertről is készítünk egy-egy portréfilmet.
A „Belül kell felépíteni a házat” című filmünk a Nyitott ház és Faluház-építő mozgalom történetét dolgozta fel. Ebben a Balipap Ferenccel készült interjú adja a film egyik gerincét.
Balipap Zsuzsa a Kováts Flóriánról készült filmünket és az édesapjával készült beszélgetésünket látva keresett meg minket, hogy készítsünk egy portrét az édesapjáról. Azonnal hozzá is kezdtünk.
Két év telt el azóta, most sikerült befejeznünk a filmet.
Sajnos a film közel sem képes azt a reneszánsz embert bemutatni, aki Balipap Feri valójában volt. Felvillanások, pillanatok azok, amiket meg tudtunk ragadni beszélgetőpartnereinkkel, de talán így is ki tud bontakozni egy kép arról a személyiségről, aki megpróbált „eljutni Embertől Emberig”.
Hozzászólások