Márkus László | békülés

Szépirodalom - vers

békülés

 

hallom te is nyugdíjas vagy már
vágott szemével felém Hrabal
először köthetett belém
mióta rácsaptam könyve fedelét
miféle duma az hogy nyugger
felétek nem érdemel tiszteletet az ember
gondolom azt hiszed tiéd a világ
pedig a nap most is csak huszonnégy órából áll
nem kevesebb több lesz a dolgod hidd el
csak győzd majd szusszal erővel hittel
nyaggat majd a sok ifjú költő
akikhez oly kevés egy emberöltő
asztalodon sosem lesz üres a korsó
bár szavaid leperegnek róluk, mint a falra hányt borsó
vigyázz hogy túl sokat ne zabálj
olvadjon le inkább testedről az a háj
légy megfontolt és vigyázz nagyon
galambetetés közben te ne ess ki az ablakon

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “békülés”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés