Máté tizenhat éves kamasz volt, másodikos gimnazista. Szinte valamennyi osztálytársa kipróbálta már a cigit. Egyszer Béla a tízperces szünetben azt mondta Máténak:
–Próbáld ki a cigit!
És közben mutogatta kezével a Pall Mallos dobozt.
–Nem. Én nem. Az apám ha megtudná, pofon vágna érte.
–De nem tudja meg. – mondta határozottan Béla.
–Mi erre a garancia? – kérdezte Máté
–Eldugod előle és kész. – felelt Béla.
A kezében lévő cigarettás doboz még felbontatlan volt. Oda is nyújtotta Máténak.
–Tessék! Fogadd ezt el!
Máté zsebre tette. De még nem mert rágyújtani.
–Majd ötödik óra után kipróbálom!
–Szavadon foglak! – mondta Béla.
Aztán még két óra következett. Az ötödik, biológia óra után Máté Bélával kettesben megebédelt s mikor végeztek, mentek hazafelé. Béla noszogatta Mátét:
–No, szívd már el az első szálat!
Máté izgult, még a szíve is hevesebben vert. Nem akarta becsapni barátját, vagy nem eleget tenni a kérésének. Elővette tehát a Pall Mall-t s kihúzott belőle egy szálat. Tüzet kért Bélától. Máté különöset érzett. Kicsit megszédült.
–Na, milyen érzés? – kérdezte Béla.
–Ó! Nagyon érdekes! – mondta Máté.
–Nyugtat legalább? – kérdezte kíváncsian Béla.
–Hát azt nem mondanám! – felelt Máté.
–Majd idővel azt fogja tenni! – felelt határozottan Béla.
–Remélem! – mondta Máté.
Aztán az egyik utcasarkon elváltak, mikor muszáj volt másik irányban menniük. A Nap sütött, jó idő volt s Máté ismét rágyújtott. Úgy érezte, ez irtózatosan jó dolog, kellemes szokás. Márta és Sanyi – a szülei – nem voltak otthon, így mikor hazaért, letette az iskolatáskát s eldugta a cigarettát a szekrényébe. Oda nem szokott belekukkantani egyikük sem. Lepihent. Máris úgy érezte, hogy sikeresen rászokott. S elszívta a harmadikat is. A csikket a hamutálban hagyta. Mikor hazajött Sanyi, jókedvű volt, jó napja volt, megkérdezte fiát:
–Hogy telt a napod?
–Remekül, apa.
–Jól van. Tanulj rendesen.
Aztán az apa is rágyújtott. Nem értette, hogy az a csikk hogy került oda. Biztos volt benne, hogy a fia nem dohányzik, ezt ő nem tudná elképzelni. Meg aztán különben is – honnan szerzett volna cigarettát? Tehát így túllépett a dolgon.
Majd Máté tanulni kezdett. Agya folyton a cigarettán járt. Mikor úgy döntött, hogy megint rágyújt, a szobába bevitte az öngyújtót s a hamutálat, míg apja a másik szobában tévézett. Elővette a Pall Mall-t s meggyújtotta. A füsttől azonban megijedt. Becsukta a szobaajtót. Tele szívódott a szoba füsttel. Ha most az apja átjönne, infarktust is kapna. Gyorsan elszívta a cigit s elnyomta a hamutálban a csikket. Visszatette a szekrénybe a cigit. A szobát meg kiszellőztette. Hamarosan sikerült eltüntetni a cigi minden velejáró nyomát. Ismét kezébe vette a tankönyvet. Mikor Sanyi abbahagyta a tévézést, rejtvényt kezdett el fejteni. Közben megjött Márta is. Üdvözölte Mátét:
–Szia! Jó napod volt?
–Igen, anya! – mondta a srác.
–Nekem is. Akkor minden rendben.
Majd csókot adott férje arcára. S ahogy a rejtvényt fejtette, kifogyott a tollából a tinta. Átment Mátéhoz s azt kérdezte:
–Nincs egy tollad? Az enyém kifogyott.
Máté a szekrénybe nyúlt s ahogy elővette a tollat, hirtelen kiesett a Pall-Mall-os doboz. Az apa majdnem összerogyott meglepettségében s azt kérdezte remegő hangon:
–Ez meg mit jelentsen?
–Apa, én megmagyarázom.
–Mit magyarázol te meg?
S már nyújtotta is a kezét.
–Apa, ne bánts!
Márta is beszaladt a szobába.
–Mi folyik itt?
–A fiad dohányzik. – mondta dühösen Sanyi.
–Tényleg? – kérdezte meglepetten Márta.
–Igen. Kipróbáltam. De csak pár szálat. Még nem szoktam rá.
Mindkét szülő mélyen hallgatott pár pillanatig.
–No, jó, akkor add ide a dobozt! – mondta Sanyi.
Máté meghunyászkodva átnyújtotta.
–De hiszen ez Pall Mall. – mondta Sanyi. És honnan szerezted?
–Béla adta.
–Na csak kerüljön a szemem elé az a kölyök!
–Ne bántsd apa!
–Többet nem fogtok itthon számítógépezni meg netezni!
–Jó, nem cigarettázom, de ne tiltsd el itthonról az egyetlen barátomat!
Márta behívta férjét a konyhába. Azt mondta neki:
–Ne bántsd Bélát, tényleg ő a legjobb barátja! Egyébként már nem gyerek, én nem bánom azt, vagy nem zavar, ha napi egy-két szálat elszív!
Sanyi vett egy szálat a Pall Mall-ból s elgondolkodott a dolgon.
–De miért nem várjuk meg, hogy tizennyolc éves legyen?
–Jaj, nem kell azt!
–Jó, nem bánom, csak egy-két szálat szívhat egy nap. Ezt megengedem. Bár nem hiszem el, hogy az én fiam dohányzik.
–Még úgyse szokott rá. Ennyivel is be fogja érni.
–Nem is engedek neki többet. – így Sanyi.
–De ennyit azért megengedhetsz.
–Rendben.
S Márta hívta Mátét vacsorázni. Együtt ettek hármasban. Sanyi azt mondta fiának:
–Jól van, anyáddal megbeszéltük a dolgot. Naponta egy-két szállal elszívhatsz. De többel ne, jó?
–Oké, ez szuper.
Sanyi mosolygott, Márta majdnem elérzékenyült. Vacsora után Sanyi visszaadta Máténak a Pall Mall-os dobozt.
–Ha többet szívsz, elveszem!
–Nem fogok, apa, nem fogok.
–Jól van, most menj tanulni. Majd azt is kikérdezem ám.
Máté bólogatott beleegyezést helyeselve. A házaspár ezután bement a nagyszobába. Sanyi tévét nézett, Márta női lapot olvasott. Máté meg belemélyedt a tanulásba, hiszen még alig jegyzett meg valamit.
Hozzászólások