Az este kilenc utáni fejfájás
eszembe juttatja, hogy az ágyba
kerülő testek felett a sötétség
hasonló talán, mint az utcán
rohangáló kóbor kutyák árnyéka.
Lehet olyan kétségbeesett,
hogy az utolsó korty fényt
egy földre hullt koponyából
is kivedelik. Így ömlik az álom,
emberből kutyába.
A hideg víz a borogatásról úgy
folyik alá a bejárati ajtónak
támaszkodva, hogy közben
a függönyön lassan már
a hajnal integet.
Talán csak azért történhetett
az egész, hogy megint születhessen
egy ostoba szöveg, legyen mit leírni,
ha egyszer tényleg költő leszek.
Hozzászólások