Éneim-éneke - 2. rész • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Éneim-éneke – 2. rész

Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.

 

Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.

 

Gyanakvó:
Jajom hallom csendülni
ősök énekéből.

 

Gyenge:
Áttöri gátam indulatod.

 

Gyengéd:
Mint napi adag
maradok reggeli és
esti fohásznak.

 

Hálás: 
Barátom kérges
tenyerére emel a
pillangós mese.

 

Hallucináló:   
I. A trónterem lassan
kifosztja királyát.

***

II. Torkomban játszódnak
szörnyű fuldoklásaid.

 

Hivalkodó:
Pattanok benned
észrevétlen szivárvány –
színű buborék.

 

Igazságos:
Jogot mindenkinek a napfényhez!
közös kincs az égnek aranya.

 

Ígérgető:
Mindenségképet öltök kedvedért
testem templomában
némán dicsérhesd Istened.

 

Jámbor:
Odaadom önként,
csak ne orozzatok!

 

Kereső:
Remény kottája minden lábnyom.

 

Kétségbeesett:
A másik nélkül már
magadban bízni sem megy.

 

Könyörgő:
Áruld el kőmíves Kelemenné titkát,
ne űzzenek el a falat építők közül!

 

Kétségbeesett:
Az is kívülem, mi teremtődött általam.

 

Kihívó:
Mozgósítsatok véletlenek!

 

Kritikus:
I. Fölöttem, az alávaló.

 

Lelkesülő:
Tartsatok velem Lelkes Ülők!

 

Megvető:
A mérgező falatra vársz
áldva a kezet?
Ostoba bogarak –
lámpafény-máglyán égni el?

 

***

 

Dorombolni tanulnak meglett,
büszke párducok.

 

Merész:
Lemeztelenedek egy versben.
Egészen magamig.

 

Naív:
Csönded átszeli
csobogásom. Egyetlen
folyód én vagyok?


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS