Ez meg mi a fene?
– ráncolja homlokát Hrabal.
Mi lenne? Sör.
Eeez? – húzza el száját.
Al-co-hol-fre-i – betűzi.
Korcs utódok – dohog s harákol.
Semmi nem megy magától,
sör nélkül írni nem lehet,
mit gondolnak rólad az emberek?
Amikor Švejkkel egy kocsmába betértünk,
rendszerint sör volt az ebédünk.
Ugyan hagyd már – az nem te,
hanem Hašek volt.
Bár az volt az igazi aranykor,
de akkor te még gyerek voltál.
Ugyan, mit tudsz te erről – legyint
és megint – mit csodálkozol,
hogy nem olvasnak?
Aki ilyet iszik, azt ne is olvassák!
Búcsút intve,
sértődötten bújik vissza a kopott könyvbe.
Hmmm…
Üt szöget fejembe,
ez lenne sikerének lelke?
Nem hiszem.
Táskámba dobom a könyvet s viszem.

Megosztás

Tweet