Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag,
vihartört ágak végig az úton,
nem tudom, téged mért álmodtalak…
álmodban vártál álomréteden,
de én a magam álmát álmodom,
botorkálok a tört ágak között
tört szárnyakkal, egy viharvert úton.
Van valahol egy öregember,
fehér-szakállú, mint a bibliák
lapjain (ékes illusztráció),
ha tényleg lenne, tán az lenne jó,
megmarkolná az idő kerekét,
hogy visszahajtson hosszú éveket,
de álomkézben nincs elég erő,
visszaforgatni semmit nem lehet.
Szálljunk ki itt az időutazásból.
Elbírnak engem saját szárnyaim!
(Nem bírnak el.)
Most tépelődve járok
álomjuharfák álomútjain.
Hozzászólások