Rostás Árpád Magyar Örökség-díjas cigány restaurátor és vándorasztalos készítette el a Miniszterelnökségnek helyet adó Karmelita kolostorban található magyar címert. A művész azt kérte cserébe a Miniszterelnökségtől, hogy 15 cigány gyereket elvihessen az épületbe látogatóba.
„A lányom beszélt rá, hogy vállaljam el ezt a megbízást, én féltem tőle, túl nagy kihívásnak tűnt.” – meséli az önmagát vándorasztalosként bemutató Rostás Árpád, akinek nevéhez olyan mesterművek kötődnek, mint az Országház faburkolata, a versailles-i kastély parkettája, a Louvre ablaka vagy Sarolta hercegnő bölcsője.
A címer speciális technikával készült, amely technikát már a Gótika idején is használták. Az alapanyaga egy ötven éves kocsányos tölgy. A mester 700 munkaórával készítette el a mintegy 3 méter hosszú és 110 cm széles műalkotást, amelyen egy angyal fogja a koronás címert. Az angyal arcát egyébként a annak a három nőnek az arcából rakta össze, akik a legfontosabbak az életében: az édesanyja, a kedvese és a lánya.
Rostás Árpád az elkészült alkotása mellett
A lassan igazi Hungarikumnak számító asztalosmester büszke cigány gyökereire, a címert is „a magyar és a cigány társadalomnak ajánlotta, mert azt szeretné, hogy békesség legyen a cigány és a magyar emberek között.” Elmondta: „Azért küzdök, hogy a szakmában is legyenek elismerések, ne csak a tudósok, orvosok, művészek, színészek kapjanak díjakat, hanem a szakemberek, szakmunkások is, mert a mi munkánk is nagyon fontos az országnak. Sajnos nem vagyunk meg becsülve, se lehetőséget, se esélyt nem kapunk a szakma magas szintű elsajátításra. Ma már nincs igény magas szintű remekművekre, de én nem adom fel, szeretnék olyat alkotni, mint egykor Michelangelo, Raffaello vagy akár Tiziano.”
Rostás Árpád azt kérte a Miniszterelnökségtől cserébe, hogy hadd vigyen el 15 cigány gyermeket a Karmelita kolostorba egy látogatásra. Mint mondja, azt szeretné, hogy ezek a gyerekek megértsék, „csak a tanulás és egy jó szakma biztosít nekik jövőt és nem az, ha a segélyre várnak.” Az asztalosmester nem beszél a levegőbe: többezer gyereknek szervezett már tábort az elmúlt években, mintegy kétezer fiatalt vett rá, hogy az ő példáját követve – aki kisgyermekként került állami gondozásba és küzdötte fel magát elismert emberré egy szakma által – tanuljanak és fejezzék be az iskolát.
„Én intézetben nőttem fel, mert az édesanyámnak nem volt pénze felnevelni – mondja a mester – hétvégén se vittek haza, az általános iskolai ballagáson is csak én voltam egyedül, engem senki nem ölelt át. Ezt egy gyereknek sem kellene átélnie. Ezért nekem az a célom, hogy a cigány gyerekek tanuljanak, szakmát szerezzenek és fel tudják nevelni a gyerekeiket. Családban, szeretetben.”
A gyerekek látogatása a Karmelita kolostorban, háttérben a címerrel.
Hozzászólások