A 2004-ben százéves jubileumához érkező pécsi Postapalota elmúlt évben felújított és korszerűsített épületében postatörténeti emlékszoba is helyet kapott. Ennek előterében január 13-án a Magyar Posta Rt. Nyugat-Magyarországi Regionális Igazgatóságának időszakos kiállítása nyílt meg, folytatva az évekkel ezelőtt megkezdett posta- és bélyegtörténeti bemutatókat. A Madarak bélyegen című kiállítás filatéliai anyagát a Bélyegmúzeum (Budapest) biztosította. A látványosságot – és ismeretterjesztést – jelentős mértékben növeli, hogy a grafikai megoldásokhoz választott modellek: a madarak közül sok, bár kitömötten, szemlélhető. Ezeket a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztálya bocsátotta rendelkezésre. (A pécsi Posta és a Múzeum kapcsolata nem mostani keletű, együttműködésük kiállításokon és a bélyegkiadásban több éves.)
Nagy tudósunk, Herman Ottó (1835-1914) már a XIX. század végén panaszolta: „A régentén madárénektől zengő táj csöndes, sőt néma lett; a szemet sem gyönyörködteti a madárnak üdítő szemlélése – rossz dolog bíz az!” Majd figyelmeztet: „Nem puszta szóval, nem is jajgatással, hanem tettel védjük madarainkat!” Herman Ottó törekvéseiben segítőtársra talált Darányi Ignác (1849-1927) földművelésügyi miniszterben. 1894-ben törvényt hoztak (XII. tc. 57-58. §) a mezőgazdaságra hasznos madarak védelméről s azt 1901-ben, 1906-ban tovább bővítették védetté nyilvánított fajokkal. (Például a fehér és fekete gólyával, a kék és a vörös vércsével.) Az 1901. évi miniszteri rendelet kimondta: „Aki az 1. §-ban felsorolt emlős állatokat és madarakat pusztítja, a madarak fészkét és tojásait elszedi vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza … 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.” „… a madarak fészkét vagy tojásait elszedni csakis tudományos célokra és hatósági engedéllyel szabad.” A madárvédelemben a
Posta is szerepet kapott, vállalt: a madarak élő vagy holt állapotban való szállítását hatósági engedély meglétéhez kötötte. Engedélyt valamely hazai tudományos intézet, szaktudós megbízása alapján csak elsőfokú hatóság adhatott, de az engedély a begyűjtésre (legfeljebb 10 darabra) és szállításra csak 14 napig s csak egyszer volt használható.
Darányi Ignác 1901. évi rendelete nyomán a vallás- és közoktatásügyi miniszter az összes népiskolában bevezette a madarak és fák napját; a kereskedelemügyi miniszter támogatásával a mesterséges fészekodúk gyártása is megindult. (A két világháború közti időben országosan ismertté vált a baranyai Kárászon Kühnel Márton Első Magyar Fészekodúgyára!)
A tablókon a magyar bélyegkiadás körülbelül 3 százalékát kitevő, másfél százat meghaladó, főmotívumként madarakat (is) ábrázoló bélyegéből találunk válogatást. 1952-ben jelent meg az első olyan bélyegsorozatunk, melynek főmotívuma a madár. Ezek egyben első háromszögletű bélyegeink is, ami az érdeklődést fokozta nemcsak bélyeggyűjtők körében. Az elmúlt fél évszázad alatt sok minden változott a bélyegkiadással kapcsolatos szemléletben is. A bélyegtervezésben az „egyszerű” bemutatás mellett a természetvédelem téma keretén belüli összefüggések, kapcsolatok is szerepet kapnak.
A bélyeggyűjtők, de mindenki más szemlélő számára fokozza a kiállítás érdekességét, hogy az egyes bélyegkiadásokhoz kapcsolódó grafikai anyagból, kivitelezésre nem került bélyegtervekből, vázlatokból is láthatunk szép számmal. Láthatjuk a vázlatot a megvalósult bélyeggel egyetemben, s a bélyegterveket elbírálók gondos mérlegeléséről is képet kapunk: valóban a legművészibb vázlatok kaptak „zöld utat” s lettek bélyegekké, hazánk természeti kincseinek megmutatóivá.
Varga Pál 1990-ben megjelent és 1992-ben nemzetközi díjat nyert Védett madaraink sorozata mellett ott találjuk ugyane témában Svindt Ferenc, Widerkomm Ervin vázlatát; Kertész Dániel túzokokat ábrázoló kisívéhez (1994) kapcsolódóan Horváth Nóra 2, Oláh Györgyi, Kakassy Éva 2 tervezetét. Tovább sorolhatnánk, de csak példaként említettük a fenti bélyegeket. A Bélyegmúzeum, a pécsi Posta munkatársai igen színes, érdekes anyagot válogattak össze, szép, színvonalas kiállítást rendeztek.
Solymosi Jánosné, a Bélyegmúzeum igazgatója, Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója és Zsuppán Géza, a Magyar Posta Rt. Nyugat-Magyarországi Regionális Igazgatóság igazgatóhelyettese adta át a közönségnek, s február végéig tekinthetjük azt meg.
Éljünk a lehetőséggel!
Hozzászólások