Börzsönyi Erika | Pusztító tűz az éjszakában

Szépirodalom - vers

Pusztító tűz az éjszakában

 

Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan,
s most lángok emésztik
Párizs kincseit. Tornyok
omlanak, robban az
üvegablak, a lángok az
égig csapnak. A világ
tehetetlenül, dermedten áll,
nekem könnyeim peregnek,
már nincs remény, nincs vigasz.

2019 04 15

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Pusztító tűz az éjszakában”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés