Nászta Katalin | Nagypéntek mindenkor

Szépirodalom - vers

Nagypéntek mindenkor

Ó, milyen tökéletlenek vagyunk!
Ha megtérünk is, valamit
mindig hátra hagyunk.
Nem sikerül magunkat
egészen megtagadnunk.
Hiúság teste ez a húsvér,
támad és támad, újra meg újra –
mulasztással, sértéssel
hazugsággal
vagy csak az igazság
elhallgatásával –
Uram, még a megtérésben is
bűnösök maradunk!
Fogyatkozik az állandóság.
Az állhatatos is megbicsaklik.
Kihagy a szív, egy-kettőt nem ver.
Az óra üt csak kitartóan
egyre meg egyre még egy percet.
Pereg időnk, a kiszabott.
Uram, a hitünk fogyatkozott!
Kérlek, töltsd csészénk újra tele!
Hadd zubogjon belőle feléd
hála, köszönet Neked!

2019. április 19.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Nagypéntek mindenkor”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés