Idáig konszolidált életet éltem.
Muszáj volt alkalmazkodnom az egyenszürke tömeghez.
Most fel szeretném szabadítani magam.
Ahhoz hogy megreformálhassam bensőmet, először meg kellene változtatni a külsőmet.
Megnöveszteném kissé a hajam és befestetem majd zöldre, rézszín tincsekkel.
A fülembe ezüstkarikát, az orromba – és esetleg máshová is – pirszinget akarok.
Meg színes tetkókat.
Mindenhová.
Oda is…
Szaggatott farmerben fogok flangálni, meg lukasorrú tornacipőben.
Alighogy belengettem új projektemet, szűkebb családom egyöntetűen kijelentette, hogy megbuggyantam és gyámság alá fog helyeztetni.
A múzsám felsikoltott és lázas csomagolásba kezdett, veszélyeztetve eddigi lendületes szárnyalásomat a Parnasszus csúcsa és a Nobel-díj felé.
Micsoda világ ez, ahol a becsületben megőszült nyuggert nem hagyják kibontakozni?
Rájöttem, hazudott a dal, ami azt hirdette, hogy „Nem csak a húsz éveseké a világ”.
Kivándorlok.
Remélem, van még olyan hely a nagyvilágban, ahol önmagam adhatom!
Hozzászólások