Hoós Magdolna és Tölgyesi Ildikó képei alá
Figyeld a távolt, a messzit kutasd,
az utat nézzed, ne a sok utast.
Nem az a lényeg, hogy egyszer honnét,
hanem hová jutottál el onnét!
Kísérnek képpé színesült hegyek,
pipacsos mezők, virágos terek.
Mindenütt otthon, nem csupán vendég,
az élmény nem felejthető emlék.
Néha állj meg, tekintsd a kis csodát,
pihenj, ha fáradt vagy, fáj is bokád.
Ülj egy kőre, honnét lelked kilát,
ne szemeddel nézd, milyen a világ.
Múlik a bánat, a szép megigéz.
vágyad lepke,a felhőkre kinéz.
Itt nincsen már magasság, meg mélység,
amit érzel, nem álom, reménység.
Csalogatnak messzi horizontok
hitetve, az ember ott is boldog,
de mint vad folyókat az ősi part,
célod az utad, amely fogva tart.
Mindenütt fák, meg bokrok, jut itt hárs,
és tarthat veled kedves útitárs.
Az igaz utat nem más taposta,
nem döngölték előtted laposra.
Minden folyónak csak egy a medre ,
nem viheti máshová a kedve.
Vize sodra keresi a deltát,
míg idő-kontinensein kel át.
Figyeld a távolt, a messzi utat!
Fogadd a szépet, mit neked mutat,
mert mindegyik egyszeri és véges,
neked fáj, ha rossz, akár ha téves!
Vasszécseny,2019. február 16.
Hozzászólások