Ma is sokat vártam hazafelé, megállóban állva,
hideg esőben ázva, fentről, az égből egyre
hullt rám az eső. Magamban fohászkodtam csak,
vágyva a tavaszt, és akkor, váratlanul, velem szemben,
az út szélén állva,megláttam a csodát: talpig virágban
egy bodzabokrot. Már kinyíltak, út menti bokron illatoznak,
szépséges fehér tányérjaik, ha az eső el nem mossa,
méheknek kínálnak eleséget. Illatos bodza ünneplőbe öltözött
bokra nekem ma a buszmegállóban a reményt hordozta.
Hozzászólások