Kamarás Klára | Tádzs Mahal

Szépirodalom - vers

Tádzs Mahal

 

Tudod-e merre jártam
álmomban? Indiában.
Luxushajón nem ültem,
még csak nem is repültem,
mégis egy furcsa végzet
a Tádzs Mahal elé tett,
ahova mindig vágytam.
… és épp előtte álltam.

A szerelem varázsa
itt van márványba zárva?
Holt asszonyé e pompa,
de ő már el nem mondja,
volt-e boldog e fényben,
valaha életében,
vagy titkolt könnyek árja
vitte végül halálba…

Mindegy mi volt a vágya!
Ledőlt a végső ágyba,
akár a többi… Vége.
A szerelem emléke
ma már világ csodája,
hogy az utókor lássa,
lehet úgy is szeretni,
ahogy ma nem tud senki!

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Tádzs Mahal”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés