Dr. Hernádi László Mihály | Utolsó nyakkendőkötés

Szépirodalom - vers

Utolsó nyakkendőkötés

 

– A nyakkendőd hogy áll? – szóltam rád sokszor,
s próbáltam formálni a nagy csomókon,
miket biztos, de mindig siető kezeddel
csak úgy hevenyészve megkötöttél.

Nem volt kenyered a nyakkendőkötés.
Volt is gond mellette; hat gyerek
és öt falu minden betege rád várt,
s te mindig azt mondtad: – Azonnal megyek. –

Én heccelődtem is, hogy régimódi,
meg hogy: – Nézd csak, én mindig így kötöm. –
– Jó, jó, fiam – legyintettél sietve,
és mindjárt másra terelted a szót,

még csak annyit téve hozzá halkan, hogy:
– Továbbra is jó lesz ez így nekem. –
Most, az utolsó nyakkendőkötésnél
mégis úgy kötöm, hogy neked szép legyen.

Csetény, 1967. június 12.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Utolsó nyakkendőkötés”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés