Kamarás Klára | Gyenge ágon

Szépirodalom - vers

Gyenge ágon

 

A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.

Madár az ember? Gyenge ágon
ring fészke, hinné erős vár az.
Úgy véli, karja elég támasz,
és szállni is tud, mint az álom.

Aztán az álmok véget érnek,
ahogy múlnak a szürke évek,
rég holt szerelmek köddé válnak…

Csak néha sír fel egy-egy emlék,
mi vérző sebként égett nemrég.
A madarak mind… mind elszállnak…

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Gyenge ágon”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés