Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.
Fürdőből jött tán? Nyolcvanévesen…
Csak állt a sápadt, sárga test. Szemembe
a sajnálattól égő könny szökött.
Mivé lett ifjúsága, keble halma?
Ében hajába – jaj – tél költözött.
Már nem lesett rá többé vén, se ifjú,
és nem kísérték áhító szemek,
csak utcakölykök vihogták a látványt,
s dobtak felé pár elkésett követ.
Ajtó csapódik s nyílik, nyílik újra,
és új Zsuzsannák jönnek meztelen,
s kit fiatalon nem köveztek holtra,
magát rejteni vénen képtelen…
Hozzászólások