Kamarás Klára | Zsuzsanna – Álom

Szépirodalom - vers

Zsuzsanna – Álom

 

Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.
Fürdőből jött tán? Nyolcvanévesen…

Csak állt a sápadt, sárga test. Szemembe
a sajnálattól égő könny szökött.
Mivé lett ifjúsága, keble halma?
Ében hajába – jaj – tél költözött.

Már nem lesett rá többé vén, se ifjú,
és nem kísérték áhító szemek,
csak utcakölykök vihogták a látványt,
s dobtak felé pár elkésett követ.

Ajtó csapódik s nyílik, nyílik újra,
és új Zsuzsannák jönnek meztelen,
s kit fiatalon nem köveztek holtra,
magát rejteni vénen képtelen…

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Zsuzsanna – Álom”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés