Pődör György | Csendélet

Szépirodalom - vers

Csendélet

 

Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le –
mint remény, az örök vesztő.

Valahol tört ág hull térdre –
A nincs végtelennek tetsző,
ahol a van már kimérve,
s lesz fogyó időnkbe metsző.

A múlt fészek vagy kalitka –
Miért ez a kirepülés,
ha már tücsöknek sincs titka?

A csend csak hallgat a dobban.
Az esély gyöngyház nyelű kés –
Alámerül. Meg sem csobban.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Csendélet”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés