Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Csak körbe-körbe,
örökös pörbe
rohan a zörgő sok falevél.
Gyorsul a forgás,
repül a forgács,
repülök én is, nincs menedék…
Addig sodornak,
míg eltipornak…
Én már kiszállnék, ebből elég!
Mindig csak körbe
fut ez a görbe
út. Ennek vége sosincs talán?
Mindig csak körbe,
s végül gödörbe
söprik, ki egykor fenn volt a fán!
Hozzászólások