Csak az ember beszél,
Tudatlan más teremtmény.

Az ember sem ért a szóból,
hangyás gondolatokkal
donog-zizeg-zsong
mint a légy.

Álmodtam egy szörnyűt ma éjjel –
de lehet pirkadt már.
Idegen szárnyas pókból,
– sok lábú volt, vagy száz –
mert egyiküket megöltem,
nagy raj üldözött.

Körbevettek – hadonászhattam,
jöttek innen és onnan.
Majd felfedeztük – kinyílt a padlás-
nagy zsák dió lógott fentről.
Belőle zúdultak seregestől.

Halmoz az ember jót a jóra
de nem illeti a többlet.

Egyszer betelik minden pohár –
türelem fogy.
Rád zúdul fölösleged
maga alá nyom.

2019. június 25.

Megosztás

Tweet