Pődör György | Babilon kövei

Szépirodalom - vers

Babilon kövei

 

 

Egy széttört kő sebe
soha be nem heged
egyszer majd
szívedhez karolnád
– s vele a múló időt –
mint veszteségedet

Hajlékony hazugság
mint olajfa ága
mítoszként
hajt a kövek alól
régmúltból a mába

A kő nem emlékszik
nincs jövője álma
hiába
nő föléje pálma
érzi csak egy árva

Nincs levélre vésve
Isten tévedése
ott lapul
a hernyók szemében
sátán nevetése

A kő emlékeztet
ez még nem a végzet
nincs vátesz
de a könny is lehet
égő Eufrátesz

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Babilon kövei”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés