„Ha kérdeznéd, azt válaszolnám,hogy nem szerettem. Ezt csak azért merem kimondani,mert utólag visszagondolva,könnyű volt. Végül is könnyű volt nem elmenni a reptérre. A szüleimhez mentem helyette Gödre, arról a címről nem tudott. Hozzám hiába ment, Amarilla sem volt otthon, a telefonomat pedig a lakásban hagytam. Biztos, hogy nem tudta,hol vagyok.” Az idézet Mucha Dorka író esztéta első könyvének bevezető sorai, tekinthetjük a könyv összefoglalásának is.
Mucha Dorka és a szerző
Mielőtt röviden ismertetnénk a cselekményt, nézzünk egy véleményt! „Pimasz és pontos mondatok, édeskés keserűség, öröknek látszó, mégis minden pillanatban elmúló kamaszság: (ilyen is) a Mucha Dorka próza. Nem érdemes elkerülni.” – Grecsó Krisztián
Sánta Miriám Kolozsvárott a könyv bemutatóján úgy jellemezte a fiatal író alkotását, hogy a témaválasztást nézve újszerűt alkotott a magyar irodalomban, ugyanis tabukat dolgoz fel, eleve feszült és nyomott helyzeteket mutat meg, és pont attól működik jól az írása, hogy elég gyakran kizökkent. „Ennek a prózának az a legnagyobb kihívása, hogy a felületesség, a köznapiság mögött meghúzódó nagyon erősen beágyazódott történéseinket tegyük megkérdőjelezés tárgyává”.
„Ha a magyar kritikusaink olvasnának kortárs világirodalmat, akkor lehet, hogy segítene rajtuk az a fonál például, hogy lelki realizmus” – jegyezte meg Horváth Benji Kolozsvárott, aki szerint Mucha Dorka Puncs című regényét tévesen skatulyázták be.
Főhősünk egyetemista lány, korabeli és idősebb férfiaknak egyaránt tetszik. Van egy fiatal barátja. Az egyetemen jelesre vizsgázik. Tanára az indexbe egy cédulára felírja a telefonszámát. A lány felhívja, barátnője lesz, ezt anyagilag honorálja, külföldre is magával viszi egy konferenciára. A professzor külföldi állásajánlatot kap, úgy dönt, otthagyja családját. Van egy tízéves lánya és magával viszi főhősünket. A lányt felhívja a professzor felesége és kéri, ne robbantsa szét a családot. A lány, aki közben beleszeret a professzorba, kezdi szégyellni, hogy pénzért van vele. Úgy dönt, a feleség kérésének eleget tesz és nem utazik.
Egyetértve a korábbiakban írt észrevételekkel, azzal egészíteném ki, hogy kitűnő helyszínleírásokat készít, a személyek leírása már kevésbé alapos, például főhősünk és professzor barátjának nevét is eltitkolja. A szerelmi jelenetek leírása általános iskolai szintű. Főhősünk állandóan számol magában, ez az olvasót nem érdekli. Az nem igaz, hogy nem történik semmi. A történet ebben a formában többször előfordulhat.
A könyvet elolvasásra ajánlom, különösen egyetemista hölgyeknek.
Hozzászólások