Bocsánatkérés
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kegyetlen vérbe fojtása rányomta szomorú bélyegét a megbonthatatlan és örök szovjet-magyar barátságra. Persze, megbonthatatlannak és öröknek csak Kádárék szerették volna hinni, mert a szovjet jelenlét nélkül a hatalmuk kártyavárként omlott volna össze.
1957 tavaszára Budapest, a Duna királynője a hidakat kivéve sokkal rosszabb állapotban volt, mint a II. világháború után. (Pedig az se volt semmi!) A fontosabb kereszteződéseknél látható árkádsorok nem célirányos építészeti tervezés termékei, hanem sokkal inkább a ruszki nehéztüzérség és a légierő tevékenységének áldásos eredménye.
Amerikai filmes stábok előszeretettel forgatnak Budapesten, mert itt 80–100–120 évvel ezelőtti környezetet minden átalakítás nélkül, készen kapnak.
A szovjet beavatkozás katonai irányítói: Zsukov és Konyev marsallok és Szerov hadseregtábornok, a KGB elnöke. A szovjet politikusok részéről három bocsánatkérés hangzott el, míg a magyar kommunista rezsim képviselői részéről egy sem. Gorbacsov az Antall József miniszterelnök vezette magyar küldöttség előtt kért bocsánatot.
Mikor Borisz Jelcin 1992-ben Budapesten járt, akkor az Országgyűlésben követte meg a magyar népet. (Minő véletlen, hogy éppen arra az időre romlott el a parlament teljes hangosító berendezése. Természetesen a magyar elvtársak legnagyobb sajnálatára. Ez pökhendiség, arrogancia és a legnagyobb aljasság!) A harmadik bocsánatkérésbe Putyin támadó éllel még Hitlert is belekeverte.
Na és?
A mi elvtársaink viszont soha nem kértek bocsánatot se 1956-ért, sem az előtte, sem az utána, a magyarok ellen elkövetett rémtetteikért. Mikor Horn Gyula 1994-ben miniszterelnök lett, a parlamenti ülésteremben ezzel a mondattal döbbentette meg az egész magyar népet: – Pufajkás voltam, na és? – És nem szakadt rá a mennyezet. Újabb gyalázat.
Naés Gyula sokszor hangoztatta a határnyitásban játszott szerepét. Ugyan, kérem. Ha a Szovjetunió abban a helyzetben lett volna, mint amiben már nagyon régóta nem volt, akkor a magyar-osztrák határon egy kisegér sem mehetett volna át, nem ám az NDK-s állampolgárok tömegei – Trabantokkal és Wartburgokkal!
Hozzászólások